Szűts János - Magyaróvári Magyar Szablyavívó Iskola - Szűts János emlékére
Zene ki/be
Mosonmagyaróvár
Főmenü:
SZŰTS JÁNOS ALEZREDES, VÍVÓMESTER ÉLETÚTJA
„Szűts János szinte haláláig a magyar vívás ügyét szolgálta”
Szűts János alezredes, vívómester
(Mosonmagyaróvár, 1904. október 22. - Budapest, 1976. szeptember 1.)
Szűts János László (Névváltozatok: Szűcs, Szücs, Szüts) alezredes, vívó mester-edző. Apja neve: Szűts Ferenc 1863-1954 Anyja neve: Sragner Mária -1923 háztartásbeli. 12-en voltak testvérek.
Mosonmagyaróváron született. Édesapja Szűts Ferenc múzeumi gondnok és iskolaszolga.
A 283-as számú szolgálati lakásban laktak. (ez ma: Régi Vámház Tér 6.)
1910-ben kezdett járni a magyaróvári Állami Elemi Népiskolába. (ez ma: Bolyai János Általános Iskola, Informatikai és Közgazdasági Szakgimázium)
1916-tól 1920-ig a Piarista Gimnáziumba járt 4 osztályt, miután szülei nem tudták tandíját fizetni, segédmunkásként dolgozott.
1922. február 4.-én önkéntesként vonult be honvédnek, és került a 3. Honvéd Tüzérosztályhoz Sopronba, mint lövegkezelő sorkatona.
1924-ben Hajmáskéren tüzértisztes iskolát végzett.
1925.október 1.-én került Borsody László fővívómester mellé a Magyar Királyi Honvéd Sportoktató Tanfolyamba. 1927-1930 között a Ludovika Akadémián volt segéd sportoktató. 1928-ban kinevezték tűzmesterré.
1930-1931 között ösztöndíjjal fél éven át az olasz katonai mesterképző intézet a Schoula Magistrale hallgatója volt. Ott egy év alatt két év anyagából tett vizsgát
1931-1934 között a Magyar Királyi „Toldi Miklós” Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézet segéd sportoktatója volt.
1933-ban a középiskola négy felső osztályából levizsgázott.
1933-ban a Ludovika tanári karából alakult bizottság előtt honvéd vívómesteri és tiszti vizsgát tett.
1934-1935 között a kőszegi katonai Főreáliskolában volt, mint oktató beosztva.
1935. decemberében elindul a Magyar Vívómesterek Országos Egyesületének országos tőr-, párbajtőr- és kardvívó versenyén. Párbajtőrben 1. helyet, tőrben és kardban 2. helyet szerzett.
1937. november 1.-én nevezték ki segédvívómesternek.
1938. március végétől féléves párizsi tanulmányúton volt a Joinville-le-Pont-ban található École Supérieure d’Éducation Physique (Katonai Testnevelési Főiskola) tanította a kardvívást és tanulta a párbajtőr- és tőrvívást. Franciaországi útjáról egy tanulmányt írt.
1937-ben a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar főnöke dicsérő elismerésben részesítette.
1939-ben elindul az Országos Katonai mesterversenyen, ahol Alpár Gyula és Kecskés István mögött 3. helyet szerzett párbajtőrben. A tőrversenyt megnyerte, 2. lett Imreghi Béla, 3. lett Alpár Gyula. Az összetett versenyben második lett.
1939-ben a Sportmester Vizsgáztató Bizottság 5 évre kinevezte a vívó szakosztály élére.
1941. május 1.-től lett Honvéd Vívómester.
1943-ban megnősült, feleségül vette Rainer Angélát. Született: 1916
1936-ban mester - Borsody László - nyugdíjba vonulásakor ő vette át a helyét a SPOTI kardszakán.
1941-1944 között esténként a Honvéd Tiszti Klubban tanított. Hétfőn, kedden és csütörtökön.
1944-1945 között a nagyváradi Tüzér Hadapródiskolában volt testnevelési vezető.
1945-ben hadifogságba esett a német Tirschenrent városában. Innen először a franciaországi Champ Romily, majd a Charlus-sm-Marne város melletti Champ Mailly hírhedt francia táborba került. Két tiszttársával, Imreghi Bélával és Somos Bélával vívóakadémiát szervezett, ahol vívóbemutatókat tartott a fogolytáborban. Belépti díj egy szál cigaretta, amit tovább cserélve élelemhez juttatta őket.
Szabadulása után hadifogoly szállítmánnyal Komáromba, az Igmándi Erődbe került haza. Elvesztette teljes vagyonát. 1946-1948 között „B” listázták.
1946-1948-ig az UTF Vasas sport klubnál és az Újpesti TE egyesületnél volt vívóedző.
1948-1949 között a Honvéd Kossuth Akadémián volt sporttiszt.
1948-ban a magyar kardvívó válogatott keret edzője volt.
1949-től a Híradó Tiszti Iskolához került testnevelési vezetőnek. Ez évben elvált feleségétől.
1951-ben a Moszkvába kirendelt magyar válogatott vívók és vívómesterek csapatának tagjaként oktatta a szovjet sportolókat.
1952-ben kint volt a helsinki olimpián, mint a vívócsapat edzője.
1948-tól az újraalakuló Magyar Néphadsereg állományába került. A Vörös Meteornál volt vívóedző.
1952-től a Bp. Honvédnél volt vívóedző.
1957-től a Magyar Vívó Szövetség edzői bizottság vezetője volt.
1966-ban nyugállományba helyezték.
Élete utolsó három évében Parkinson kór támadta meg. Tanítványa, Pézsa Tibor fogadta be 1976-ban bekövetkezett halálakor ő rendezte temetését, teljes katonai tiszteletadás mellett.
A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1976. szeptember 10.-én.
Emléktábla a szülői házon.
„Szűts János alezredes, vívómester - Kertai Zalán festménye”